15.fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de kaptam egy munkát és egész héten 10-12 órákat dolgoztam. De mentségemre legyen, hogy egész hétvégén ezen ügyködtem, és remélem tetszeni fog nektek. Ha igen, tudjátok mi a dolgotok... KOMI!!! Milli :)

****

 

 

15. fejezet – Egy kapcsolat szabályai

Óvatosan érintettem meg ujjaimmal angyalom arcát. Figyeltem hogyan nyílik el a szája, ahogyan beszívja a levegőt, majd kifújja, hogyan mozog pici orra. Szerettem volna megcsókolni, és magamhoz ölelni, de nem mertem megmozdítani testét. Fél kézzel engem ölelt, lábát a testem köré fonta, így semmi esélyem nem volt szabadulni, nem mintha megfordult volna a fejembe. Haja szétterült a párnán, befedve arca felét, amit most igazán sajnáltam. Soha nem láttam még nála szebb, csodálatosabb lényt. Tökéletes volt a szememben. A teste, amelyet csak a vékony takaró takart, az arca, amely végtelenül békésnek tűnt. Egyszerűen nem tudtam betelni a látványával.

Megrebbent a pillája egy pillanatra kinyitotta szemeit, és találkoztam azokkal a gyönyörű zöld szemekkel, majd újra becsukta őket. Megmozdította a fejét, és mellkasomra dőlt, ujjainkat összekulcsolta. Nem mertem megmozdulni, nem akartam felébreszteni. Pihenni akartam hagyni, főleg a tegnapiak után.

Újra megborzongtam az emlékre. Soha nem hittem volna, hogy egy szeretkezés ilyen csodálatos, kielégítő és kimerítő tud lenni. Nem tudtam felfogni, hogy nekem adta magát, teljesen és visszavonhatatlanul. Még most is a fülemben hallottam ahogyan a nevemet sikoltja, arcán egy csodálatos mosollyal megajándékozva. Szinte éreztem gyenge és csöpp ujjait a csuklóm köré fonódni, a mellkasomon végigszántani. Éreztem, hogy a torkomat egy halk morgás hagyja el, és széles vigyorra húztam a szám. Óvatosan megmozdultam, de nem engedtem el Kris testét, magamhoz szorítottam. Belecsókoltam a hajába, kezeimet a testére fontam. Először egyik kezét vettem le óvatosan mellkasomról, figyeltem arcát, nehogy elváltozzon. Nem akartam az álmaiba gázolni. Megfogtam a combját, a kelleténél picit tovább időztem el formás combján, majd azt is leemeltem magamról. Kris megmozdult, éppen annyira, hogy egy gyors mozdulattal kicsússzak alóla. A párnába fúrta fejét, majd újra békésen folytatta álmait.

Hagytam magamnak még egy másodpercet, hogy az én személyes angyalomat figyeljem, majd felálltam és összeszedtem a ruháimat. Besurrantam a fürdőjébe, de nyitva hagytam az ajtót, hogy halljam ha felébred. Ledobtam egy fonott kosárra a cuccaim, majd a tükörbe meredtem. Az arcom teljesen megváltozott. Igaz, hogy ugyan olyan borostás voltam, amit ennek a három napnak tudtam be. Mióta összevesztem Krissel elhagytam magam, így is marcangolva magam. A szemeim még karikásak voltak ugyan, a sok pia itt is megtette a hatását, de már nem volt annyira vészes. Az elmúlt éjszaka új embert faragott belőlem. Arcom kipihent volt, és valamiért egészen más, boldog. A szemeim egyenesen csillogtak. Kinyitottam a tükrös szekrényt, egy borotva után kutatva. Nem akartam, hogy Kris ezt az undorító arcot csókolja, vagy érintse. Ő jobbat érdemel.

Remélni tudtam csak, hogy nem bánja, ha kölcsönveszek egy borotvát. Mikor végeztem elégedetten néztem szembe egy új énnel. Kinéztem az ajtón, de meg is bántam. Kris lerúgta a takarót a földre, arccal háttal feküdt nekem. A napfény egész testére rásütött, így háta íve gyönyörűen látszott, ahogyan csodás részei is. Nyeltem egy nagyot, és mielőtt ráronthattam volna, vagy esetleg csak visszabújhattam mellé  visszahajtottam az ajtót. Kristen egészen kikészít, ezzel tisztában voltam. Mégis mosolyogva álltam be a zuhany alá, és eresztettem magamra a vizet. Élveztem, hogy az arcomba csapódik a víz, felfrissítve ezzel. Csak azt bántam, hogy szerelmem nincs velem.

-         Kris –

Megsértődve fordultam vissza. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen csak úgy visszalép. Felültem, a takarót visszahúztam az ágyra. Talán nem voltam jó este neki, vagy csak nem látott meg. De egészen biztosan látott, nem véletlenül kapott olyan gyorsan levegőért. A kis tervem, hogy majd rám veti magát, nem igazán jött be. De nem voltam hajlandó feladni. Egy újabb terv formálódott meg bennem, így felálltam és lábujjhegyen osontam az ajtóhoz. Odabentről már vagy öt perce zubogott a víz, de nem érdekelt. Beléptem a fürdőbe, az ajtót továbbra is nyitva hagytam. Nem akartam, hogy meghalljon, de nem érdekelt, azok után, hogy csak úgy eldobta a látványom. Én is ráindultam volna egy lányra, hogyha meglátom meztelenül feküdni az ágyban, miközben rásüt a nap. Egyik ujjammal megfogtam a zuhany ajtaját, és nagyon lassan nyitottam ki, majd egy hirtelen mozdulattal beléptem, és visszacsuktam az üvegajtót.

A kabinban nagyon meleg volt, és párás volt a levegő. Nemcsak azért volt izgató, mert életem szerelme meztelenül állt nekem háttal és eresztette magára a vizet, hanem az egész helyzet miatt. Kezeimmel körbefontam a derekánál, mire Rob megmerevedett a víz alatt. Megfordult, de kezeimet nem fejtettem le a derekáról. A víz már az én fejemre is nagy erővel sújtott le, a hajam a hátamnak tapadt, az arcom vizes lett, ahogyan az ajkaim is, amiket most ő figyelt nagyon erősen. Mosolyogtam, ahogyan ő is.

- Te…? – nem tudom mit akart kérdezni, de nem is érdekelt.

- Miért nem jöttél vissza hozzám? Talán nem olyan izgató a látványom, vagy rossz voltam tegnap? – kérdeztem tőle, miközben egyik ujjammal a köldökén kezdtem játszani, és a falig nem tántorodott. Beharaptam a szám, még mindig nem tudott a szemembe nézni.

- Biztosíthatlak róla, hogy nagyon-nagyon izgató vagy. – átkarolt, közel húzott magához, így vizes testünk egymásnak tapadt. Úgy éreztem megint melegebb lett a kis kabinban.

- Akkor? – kérdeztem tőle bánatot színlelve.

- Azt akartam, hogy kipihend magad. – szerettem volna megkérdezni miért, de könnyen megadta a választ.

Megcsókolt, azon a nagyon bódító, érzéki csókján. Azt hittem kicsúszik alólam a lábam, de szorosan tartott. Felemelt a fenekemnél fogva, lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Élveztem, hogy az arcunkba csapódó víz még izgatóbbá teszi a kis csókcsatánkat, és vizes testünk egymás után kiáltva tapad a másikéhoz. A falnak döntött, kezeimet felcsapta a fejem fölé, bilincsként tartva őket. Hagytam, hogy végigcsókolja a nyakam egészen a mellemig, ahol elidőzött egy darabig. Hálát adtam a víznek, amiért ilyen hangosan zubog a fejünk fölött, így elnyomta nyögéseim hangját. Rob gyengéden beleharapott az egyik mellembe, mire a körmeim végigszántották a hátát, és a nyakába a borultam. Beleharaptam a fülébe amiért egy kis morgást kaptam ajándékul. Újra a számat kezdte ostromolni, és így ment ez egészen addig, míg valami nem kezdett el hangosan zörögni. Elnyomta a víz hangját, és idegesítően berregett tovább. Mindketten felkaptuk a fejünket, és abbahagytuk egymás kényeztetését.

A berregést felváltotta valami hangosabb, egy egyenletes dörömbölés hangja. Rob leengedett a karjaiból és a talpamra állított. Kilépett a kabinból, követtem őt, kezünket továbbra sem engedtük el. Arra már nem vettük a fáradtságot, hogy elzárjuk a vizet, csak magunk köré csavartunk egy törölközőt. Nem akartam beismerni mennyire fáj, hogy nem lehetett újra az enyém, vagy egymáséi. Magamban mérgelődtem és átkoztam azt, aki most a bejárati ajtó túloldalán áll. DE láthatóan Robot jobban felbosszantotta a tény, hogy valaki megzavart minket. Szorította a kezem, arca rettentő dühöt sugárzott. A hátát néztem, mikor kinyitotta az ajtót. Nem tartottam jó öltetnek, hogy ő nyissa ki az én lakásom ajtaját, de már mindegy volt. A háta mögé tolt, így én csak a kis vízcseppeket láttam a hátán lecsordulni.

- Szia, mit akarsz? – kérdezte idegesen. Nem hallottam a túloldalon lévő hangot, hogy férfi e vagy nő, csak a duruzsolást. – Oh, tényleg? … Basszus!... Oké, felöltözünk és sietünk… Nem, mi csak… Nem, oké, gyere be.

Nem értettem semmit, és bosszantott, hogy kihagy ebből, de újból maga mögé tolva lépett arrébb az útból. Kilestem a válla fölött. Ashley lépkedett be, pontosabban szökdécselt, arcán olyan széles vigyor, amit nagyon régóta nem láttam, kéz a kézben Kellannal. Azt hiszen nekem eshetett a legnagyobbat az állam. Igaz, hogy Kell ugyan úgy nézett a mi párosunkra, mint én őrájuk, de valahogy az én zavarom volt a legnagyobb.

- Kristen? – kérdezte szerelmem halkan, megszorítva a kezem. – Nem jössz?

Bólintottam és követtem a szobámba, el Kellan és Ashley figyelő szeme elől. Nem zavartatták magukat, csak néztek engem, amint kétségbeesett zavarral besétálok a szobámba. Rob már bent állt egy alsónadrágban. Még arra sem futotta a döbbenetemből, hogy felengedjek erre a látványra.

- Megmondanád, mi folyik itt? – kérdeztem, miközben őt néztem, ahogyan egy melltartóval és tangával a kezében elém lép. Elvettem tőle a választott ruhadarabot. Éreztem az ujjaim között, hogy egy vékony csipke anyag az, de nem szóltam érte. Ami neki tetszik, az nekem is

- Amíg mi nem beszéltünk, addig történt egy-két dolog. – rám mosolygott, és megsimogatta az arcom. – Ha elkezdesz öltözni, akkor mindent elmondok.

- Miért kéne sietnem? – vágtam csípőre a kezem, miközben előhalászta az ágyam alól a bőröndöm.

- Talán mert nemsokára indul a gépünk Vancouverbe, kicsim. Forgatás, tudod? – felnevetett, egy időben a kintiekkel. A fejemet ellepte a méreg. Ashley a legjobb barátnőm, és nekem nem mondott semmit. Jó, persze tudom, hogy nem volt bekapcsolva a telefonom, és én sem voltam olyan állapotban, de azért egy sms nem a világ!

Újból bólintottam. A forgatás és az egész herce-hurca az életem körül totálisan kiment a fejemből. Gyorsan felkapkodtam magamra valami göncöt, ami persze még soha nem volt rajtam, és csak azért vettem fel, hogy Robnak tetszek. Mindent bedobáltam a bőröndbe, ami a kezem ügyébe került, közben őt figyeltem, hogyan néz engem. Átfutott az agyamon a gondolat, hogy felfal a tekintetével, de csak mosolyogtam. Édes volt, ahogyan küszködött a látvánnyal. Szándékosan háttal álltam neki, és úgy hajoltam előre bepakolni a bőröndömbe. Felnyögött mögöttem, a következő amit érzékeltem, hogy elhúzza a nyakamból a hajam, és belecsókol a nyakamba. Felegyenesedtem, mikor végeztem a pakolással.

- Megőrjítesz! – a hangja egészen mély volt, enyhén állatias. Mégis elléptem előle és besiettem a fürdőbe. Ott is bedobáltam a cuccaim, még egy kis sminket is felvittem magamra. Nem ismertem magamra, egy teljesen idegen nő nézett vissza rám, de tetszett a látvány.

- Indulhatunk. – nem érdekelt már Ash és Kellan története, majd ők elmesélik, ha akarják. Csak Rob érdekelt, ahogyan engem méregetetett. Kinyújtotta felém a kezét, és összekulcsolta ujjainkat. Rettentő édes volt azzal a kis sapkával amit a fejére kapott, és a Ray Ban napszemüveggel.

A kocsiban is csak egymással voltunk elfoglalva, mint két kamasz az első nagy szerelmemmel. És valóban így volt. Még soha nem éreztem így senki iránt, és úgy éreztem ez az igazi szerelem. A visszavonhatatlan, örök szerelem. Pont, mint a filmekben. Csak egy zavaró tényező volt, és az legjobb barátnőm volt a fecsegésével, hogy hogyan jöttek össze. Csak hümmögtem és helyeseltem, de ő nem láthatta, hogy közben Rob a nyakamat csókolgatja és az ujjaimat harapdálja.

A reptérre érve még boldogabbnak éreztem magam. Semmilyen lelki probléma nem fogott volna ki rajtam, felőlem még rám is omolhatott volna a reptér egészében, a lényeg az volt, hogy megtaláltam azt, akivel igazán boldog lehetek. Még a fotósok sem izgattak, akik vagy Rob nevét, vagy az enyémet kiabálták. Nem értettem miért olyan nagy szám a mi kapcsolatunk, mikor Ash és Kellan is mögöttünk csókolóztak. Rob szerint mi szebb pár voltunk és igazat is adtam neki. Mi voltunk a legszerelmesebb, leggyönyörűbb pár. Robert oldalán gyönyörűnek éreztem magam.

****

- Jó éjt srácok! – köszöntem el mosolyogva. Becsuktam az ajtót és kiléptem a folyosóra. Élveztem a beszélgetést, az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam őket, de most jól esett a beszélgetés. Hiányoztak az ilyen esték, de még jobban hiányzott szerelmem, és az érintése.

Sietve lépkedtem a folyón egészen a liftig, ahol többször is benyomtam a gombot, de csaknem akart olyan tempóban menni, mint szerettem volna. Majdnem kizuhantam a liftből, de azért két lábon maradtam. A táskámat lóbálva ugráltam az ajtónkig, de mielőtt benyithattam volna, megtorpantam.

Odabentről kiabálás hallatszott ki, az egyik egészen biztosan Rob volt. Nem bírtam elképzelni, hogy kivel kiabálhat ilyen hangerővel, egészen addig, míg meg nem hallottam a máik hangot. Egy női hang volt, éles és ideges hang, Nikki hangja. Egészen közel hajoltam az ajtóhoz, de még így sem hallottam mindent tisztán.

- Mindent el fogok mondani neki, és te majd megpusztulsz az érzésben! – üvöltötte Nik teljes hangerővel. Egy morgást hallottam, majd egy hangos csörömpölés követte. Az egyik lámpánk oda!

- Megmondtam neked Nikki, hogy sajnálom, de én már döntöttem! – nyugodt, ugyanakkor ideges hangsúllyal válaszolt neki. Kíváncsi lettem, hogy min vitatkozhatnak ennyire, de nem volt bátorságom benyitni.

- És az én érzéseimmel ki törődik?

- Most menj el Nikki, különben…

- Különben mi? Én nem fenyegetőznék a helyedben vagy kitálalok a kis barátnődnek! – elhajoltam az ajtótól. Nikki most rólam beszélt volna ilyen hangsúllyal? Nikki, aki a legjobb barátnőm, és szinte mindent tudunk egymásról?

Továbbra is döbbenten álltam az ajtóban, szinte sokkolt az a hangsúly, amit barátnőmtől hallottam. Még akkor is, mikor az ajtó kinyílt és ő lépett ki rajta kezében két hatalmas bőrönddel. Megtorpant és rám nézett. Lassan emeltem fel a szemeibe a szemem. Dühösnek tűnt, szemei kisírtak voltak, és a smink most is le volt olvadva. Mintha egy sziát morgott volna mikor elment mellettem.

Küzdöttem a sírás ellen, magam sem tudom miért. Beléptem a szobába és halkan becsuktam az ajtót. Rob a kanapén ült, fejét a kezébe temette. Körbenéztem a szobában, de úgy tűnt minden a helyén van. Csak az a törött lámpa nem illett bele a képbe, de amúgy minden normális volt. Elmúlt a sírhatnékom, így hozzá siettem. Leültem mellé, kezeimet a combjára simítottam. Összerezzent, és felkapta a fejét. Mikor meglátott halványan elmosolyodott, de szemei továbbra is kétségbeesettek és mérgesek voltak. Igen, kétségbe volt esve. Fejemet a vállára döntöttem, nem akartam, hogy lássa az arcom, mikor felteszem a kérdésem.

- Mi volt ez Rob? - nem kaptam választ, csak egy gyenge simítást az arcomon. Felállt, így majdnem orra buktam.

- Kicsim, most fáradt vagyok, elmegyek aludni. – megcsókolta a homlokom, majd szó nélkül elsétált mellettem. A következő amit hallottam az ajtó csukódása volt.

Megsemmisülten ültem a kanapén, egyedül. Nem tudtam felfogni, hogy Rob egyedül hagyott, válaszok nélkül. Mégsem rá voltam mérges, hanem Nikkire. Így felálltam és kisétáltam a szobából, le a bárba. Ahogyan sejtettem ott volt a többiek társaságában. Körbeülték és őt hallgatták, nem vettek észre engem, mikor feléjük lépkedtem. Megálltam az asztal mellett és köszöntem. Mintha szellemet láttak volna meredtek rám egy emberként. Nikki dühösen csapott az asztalra és kapta fel a táskáját. Akár egy tornádó süvített el mellettem, egy szó nélkül. Nem néztem utána, csak Ash szemeibe néztem. Tudtam ha tudni akarom a választ, tőle fogom megkapni.

- Nikkinek mi baja van? – kérdeztem őszinte érdeklődéssel. Senkitől nem kaptam választ, csak egy kis idő elteltével, azt is Jacksontól.

- Kérdezd Robertet! – soha nem hallottam még ilyen ellenségesnek. Mi van ma az emberekkel? Rossz itt a levegő vagy mi?

- Kérdeztem, de nem válaszolt. Megtenné valaki, hogy beavat? – kezdtem én is mérges lenni, bár a pontos okát még most sem tudtam. Idegesen helyeztem át a súlyom egyik lábamról a másikra.

- Nekünk nincs jogunk ezt elmondani neked, jobb ha Robbal beszéled meg, Kris. Mi csak jót akarunk, kiscsaj. – válaszolt végül Kellan olyan komolysággal amit még nem szoktam meg tőle.

Csak bólintottam, majd újból felfelé vettem az irányt. Nem értettem mi folyik itt, de szándékomban állt még ma kideríteni. Ha kellett bármit bevetettem volna az ügy érdekében. Nem tudtam elképzelni mi lehet olyan súlyos, hogy barátok ugorjanak így össze. És mi lehet annyira vészes téma, miért még Jack is a legjobb barátja ellen fordul. Teljes tanácstalansággal léptem be a kivilágított szobába. Az szobaajtó csukva volt, és tudtam, hogy mögötte van Rob, magába borulva és marcangolva magát. De már döntöttem, hogy kiszedem belőle.

Levetkőztem egy tangára, és felvettem egy vékony csipkés trikót. Nem akartam elcsábítani, mikor ennyire padlón volt, de csak ilyen cuccaim voltak. Benyitottam a sötét szobába. A holdfény az ágyra sütött, amiben ott feküdt ő, a plafont bámulva, nyitott szemekkel. Nem nézett rám, így becsuktam az ajtót és bebújtam mellé. Nem akartam a mellkasára feküdni, látni akartam az arcát, mikor válaszol nekem. Az oldalamra feküdtem, fejemet a kezemre hajtottam. Megsimítottam szerelmem mellkasát, mire rám nézett. Utoljára akkor láttam benne ekkora szenvedést, mikor a parkban beszéltünk. Tudtam, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam.

- Elmondod? – kérdeztem halkan. Nem akartam erőltetni a dolgot.

- Annyira sajnálom! – fakadt ki hirtelen. Kihúzta a kezeit a feje alól és eltakarta előlem arcát. Felültem, lefejtettem kezeit az arcáról, és kényszerítettem, hogy rám nézzen.

- Mit Rob? Mit? – kérdeztem feltörő idegességgel.

- Mielőtt találkoztunk volna a boltban… Abban a három napban… Én… - rám emelte hatalmas szemeit, amikben most könnyek csillogtak. A szívembe maró érzés szúrt, nagyobb és fájdalmasabb, mint gondoltam volna. Összeszorítottam a szám, ezzel egy időben Rob megszorította a kezeim. – Én lefeküdtem Nikkivel.

A megsemmisülés a nyakamba zúdult.