5.fejezet

Sziasztok! Nos, itt van az 5.fejezet. Remélem ez is tetszeni fog nektek. Köszönöm szépen a 12 rendszeres olvasót, és a 2000 látogatót! :) Nagyon jól esik, hogy tetszik, vagy érdekel titeket a kreálmányom. Puszi mindenkinek! Jó olvasást!

****

5. fejezet – Felejthetetlen éjszaka

Nem akartam kijönni a szobámból. Legszívesebben bent maradtam volna, és soha nem jöttem volna ki. De az a tény, hogy legjobb barátnőm, aki éppen az ajtó előtt várt, és hangosan dörömbölt rajta, valamint minden féle helyre elküldött, cseppet sem szép szavakban, valamiért arra ösztönzött, hogy menjek.

De annyira nem akartam kilépni innen! Kényelmetlenül éreztem magam ebben a csajos ruhában amit Nik adott rám. Ez nem én voltam! Csak premierre jöhetett szóba ilyen cucc, de hogy egy buliba? Általában maradtam a szakadt farmernál és az annál is szakadtabb felsőnél. Most meg…

Végignéztem magamon a tükörben, és ha lehet még sápadtabb lettem. Egy fekete, testre simuló ruha volt rajtam, természetesen pánt nélküli és rettentően rövid. Ash még egy halál cipőt is rám akart adni, viszont erről legalább hajlandó volt lemondani. Így szeretett cipőm volt rajtam, ami mindenütt szakadt volt, de nem tudott izgatni. Felkötöttem a hajam, és igyekeztem nem elájulni. Odasétáltam az ajtóhoz, amin Ashley kitartóan dörömbölt. Ez mosolyt csalt az arcomra. Amíg innen nem megyek ki, nem hagyja abba.

- Kristen! Azonnal gyere ki! Olyan vagy, mint egy rossz menyasszony! – kiabált tovább. Elképzeltem a jelenetet. Valószínűleg mögötte vannak a többiek is, vagy a szinten, és nyilván az egészet halják. Annyi baj legyen! – Mitől félsz ennyire, hm? Hogy Robnak tetszeni fogsz?

Éreztem, hogy arcom vörös lesz. Égett a nyakam, és az egész mellkason. Dühös voltam, és rettentően ideges. Feltéptem az ajtót, és fújtatva barátnőmre néztem. Csak önelégült képét láttam és, hogy mögötte Kellan és Nik röhögnek.

- Nagyon tévedsz, Ashley! – büszkén felemeltem az állam és elsétáltam előttük.

Egész úton, a liftben, a hallban és még a hotel előtt is röhögtek ezen az egészen, ami cseppet sem zavart. Pontosabban nem adtam jelét annak, hogy zavart volna. Igazából dühített az egész. A taxiban is én voltam a téma, és legszívesebben kiugrottam volna belőle.

Miközben ők rajtam röhögtem megpróbáltam rájönni, mi dühített fel ennyire. Rettentően bosszantott, hogy felidegesítettem magam csak Rob említésére. Ahogy ez a fejembe kúszott, megjelent előttem az arca, és éreztem, hogy újra vörös leszek. Még szerencse, hogy sötét volt. Elszégyelltem magam. Nem szabadna, hogy ő járjon az eszembe, főleg nem szabadna elpirulnom. Rob a társam, akivel együtt kell még forgatnom két évig. Nem szabad ezen rágódnom.

Barátok!

A számban keserű ízt éreztem, ami marta a torkom, de betudtam az izgulásnak. Kiszálltunk a kocsiból, és egyből megcsaptak a fények. Mindenütt vakuk kattogtak, és valahogy nem értettem, Ash miért nem gondoskodott erről. Ha lehet még idegesebben szálltam ki az autóból, és megpróbáltam higgadtnak tűnni. Hallottam, hogy a többiek szitkozódnak, amihez én is csatlakoztam. Valahogy eljutottam az ajtóig, és szinte beestem rajta.

Odabent csak egy plafonra felfüggesztett gömb adta a fényt, amúgy az egész bár sötét volt. A pultnál még voltak fények, ennyi. Annyit még láttam, hogy az egész helyet a stáb foglalja el. Ash nyilván kibérelte mára. Legalább nem lesznek itt olyan emberek. Sosem szerettem a nyomulós fajtákat. Természetesen Kellan ránk vonta a figyelmet, így az egész terem ránk figyelt.

- Kezdődhet a buli emberek! – Kellan a DJ felé bökött, aki feltekerte a hangerőt, és felbődült a zene. Az emberek felkiáltottak örömükben, és páran már fel is álltak táncolni. Na ehhez még nem voltam elég részeg!

Elindultam a pult felé, közben üdvözöltem a régi ismerősöket. Szinte mindenki itt volt, aminek nagyon örültem. A balesetem óta alig láttam őket. Most, hogy belegondolok, nem is voltam azóta sehol, csak a hotelban. Stew, hozod a formád!

Leültem a pultnál egy székre, és rendeltem magamnak egy gin tonikot. Kaptam hozzá egy aranyos kis citromot, amivel eljátszadoztam egy darabig. De csak egy darabig. A semmiből egy meleg leheletet éreztem a nyakamnál, és éreztem, hogy bőrömön végigfut párszor a hideg. Nem néztem oda, de valahogy sejtettem ki lehet az.

- Szia! Milyen a buli? – óvatosan odasandítottam, mire gyanúm beigazolódott. Rob leült mellém egy székre, és rendelt magának egy sört. Kihasználtam az alkalmat, végigmértem. Egy egyszerű bézs színű ing volt rajta, aminek az első három gombját nem gombolta bel, és egy fekete farmer. Idáig éreztem azt a Robos illatot, amit mindig éreztem a közelében.

- Most jöttem én is. – válaszoltam, miután rádöbbentem, hogy még nem válaszoltam. Megnéztem milyen sört iszik, és az emlékezetembe véstem. Szerettem volna valamennyire „felépülni” és úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Régen biztos tudtam miket szeretet.

- Gin tonik? – húzta fel a szemöldökét. Érdeklődve néztem rá. Nem értettem mire ez a nagy meglepődés. – Sörrel szoktad kezdeni.

- Beújítok. – vigyorogtam rá, és meghúztam az egészet. Éreztem, hogy marja a torkom az alkohol, és enyhén megráztam a fejem. Rob mellettem felröhögött, mire ráemeltem a szemeimet. – Ú, basszus!

Máris éreztem az alkohol hatását. Lassan kezdtek tompulni a dolgok, így már a zene sem volt olyan hangos. Rossz ötlet volt ilyen gyorsan ledönteni. Ettől függetlenül rendeltem magamnak még egyet, és mellé egy ismeretlen koktélt. Valahol cigit éreztem, és egyből keresni kezdtem a forrását. Rob mellettem rágyújtott, és nem is vette észre, hogy vágyódva nézem a kis égő tárgyat. Persze, hogy a szobámban hagytam!

- Kérsz? – kérdezte, miután észrevette, hogy a cigit nézem. Mielőtt válaszoltam volna felhajtottam a második poharat. Ennyire rosszul bírom a piát?

- Áh, nem, leszokóban vagyok! – válaszoltam, közben elnevettem magam. Kikaptam a kezéből a szálat és beleszívtam.

A fejemben valami tompán lüktetni kezdett, de nem különösebben zavart. Miután nagy kortyokban a koktélt is megittam, ez sem érdekelt. Pedig nem voltam olyan nagy piás. De ez az egy alakom nem fog megártani.

Nik és Ash estek mellém, és látszólag ők is elég részegek voltak. Alig fogtam fel mit mondanak, csak éreztem, hogy a parkett felé húznak. Nem voltam az a táncolós fajta, de most, hogy az alkohol erősített, sokkal magabiztosabb voltam. Rázni kezdtem a csípőm, cseppet sem szűzies módon. Hallottam, hogy dörömböl a zene és ez segített. Teljesen magabiztosan kezdtem el vonaglani a lányokon, és ők sem fogták vissza magukat. Egymással táncoltak, mire én egy pillanatra leálltam, de mikor megláttam az emelvényen azt a rudat, felcsillant a szemem. Elindultam a rúd felé, útközben elkaptam egy pohár whiskyt, és ledöntöttem azt. Valahogy felkerültem az emelvényre, és kikaptam a DJ kezéből a mikrofont.

- Kellan! Csak most kezdődik a buli! – mondtam bele rekedtes hangon, és visszaadtam a pasasnak.

Valószínűleg azért viselkedtem így, mert részeg voltam, bár ezt már nem tudtam megállapítani. Teljesen elvesztettem a fejem, csak a színes fényeket láttam, és ezt a ferde rudat előttem. A zene közvetlen a fülem mellett döngetett, mire széles vigyor jelent meg az arcomon. Elkaptam a rudat és vonaglani kezdtem rajta. Nekipréseltem magam a hideg rúdnak, egyik lábamat köré fontam, közben kezemmel magamat simogattam.

Aztán minden kiesett.

-         Rob –

- Kellan! Csak most kezdődik a buli! – hallottam Kris hangját valahonnan. Keresni kezdtem a hang forrását, és meg is találtam.

Szemeim elkerekedtek a látványtól. Kris, az a Kris, akit én ismertem, a pódiumon állt. Jobban mondva vonaglott. Azt hittem káprázik a szemem. Fekete combközépig érő ruhája felcsúszott, mikor lábát a rúd köré fonta. Nagyot nyeltem mikor kezei magát simogatták. Egészen idáig el tudtam nyomni magamban a kitörni készülő énemet. Nem tudtam levenni róla a szemem. Csodálatos látvány volt. Igaz, hogy össze-vissza tekeregett a rúdon, és igaz, hogy szívesen átvettem volna a rúd szerepét, mégsem tudtam levenni róla a szemem. Olyan szép volt. Haja a nyakára csavarodott, szemei vadul csillogtak.

Újból nyeltem egy nagyot.

Valaki mellém ült, de nem néztem rá.

- Durva barátnőd van. – röhögött Jack. Mérgesen ránéztem.

- Kris, nem a barátnőm, és ezt te is tudod! – dörrentem rá. Utáltam, mikor a fiúk felhozták ezt nekem. Nagyon jól tudták mennyire nehéz ez most nekem.

Újra a színpad felé néztem, és Kris vadító tánca mosolyt csalt az arcomra. Édesen tekergett a rúdon, nem törődve semmivel. Buliztunk már együtt, és olyankor általában rajtam tekergett, mikor olyan részeg állapotban volt, mint most. Szerettem mikor ilyen volt. Igazából bárhogyan szerettem.

Megráztam a fejem, és elnyomtam ezt a szót a fejemben. Nevetséges!

- Rob! Azt hiszem gáz van! – hallottam Jack hangját valahonnan messziről. Ránéztem, majd követtem pillantását.

Félelmeinek alapja Kris volt. Lecsúszott a rúdon és, mint egy vadmacska térdelt le, és kezdett előre mászni. Valakit nagyon kinézett, mert egyenesen felé ment. Azt hiszem itt törhetett el bennem az a bizonyos mécses. Felálltam, egy szó nélkül és elindultam Kris felé. Nem akartam, hogy valami őrültséget csináljon. Jobb ha megállítom. Átverekedtem magam a tömegen, és egyenesen a színpad mellett álltam meg. Kris továbbra is csak mászott előre, nyilván teljesen elveszette már a fejét. Előre láttam, mit fog csinálni és mondani. Ilyenkor annyira hisztis tudott lenni.

- Kris! – kiabáltam neki, de nem is figyelt. Vagy nem hallotta meg. Nem akartam felmenni érte. Pontosabban nem akarta leégetni a többiek előtt. Innen láttam, hogy Liz és Pete engem néznek, majd Krist, és valamiről beszélgetnek. Igazából mindenki őt nézte, nem csoda. – Kristen!

Rám nézett. Láttam a szemein a fátylat, arca szépen mosolygott rám. Felállt, és dülöngélve felém sétált. Ha nem kapom el, egészen biztosan csúnya sebeket szerzett volna. De így csak az én kezembe pottyant. Felnézett rám, és elröhögte magát. Leemeltem a színpadról, és kezemben vele, a mosdók felé mentem. Még szerencse, hogy volt ott egy kanapé, így le tudtam rá rakni. Leültettem magam mellé, de nem ismerte az egyenest, így folyton csak lecsúszott róla.

- Kristen, képes lennél egy picit összeszedni magad? Csak egy kicsit? – kérdeztem tőle. Ez volt az a pont, ahol már semmi nem segített rajta, csak egy jéghideg zuhany. A legutóbbi bulinkon is nekem kellett lefürdetnem.

- Persze, Robci! – vigyorgott rám. Elég vicces látvány volt, nem tagadom. Felmászott mellém, és az ölembe fészkelte magát. – Táncolni akarok!

- Tudom, de most inkább menj be, és mosd meg az arcod. Túl sokat ittál. – óvatosan felhúztam, nem akartam, hogy valami baja legyen, és a női ajtó felé löktem. Az ajtóban még visszanézett, rám mosolygott, majd belépett rajta.

-         Kris –

Szinte beestem az ajtón. Valahogy elbotorkáltam a csapig, és megeresztettem a vizet. Robnak igaza van, túl sokat ittam. Pontosabban össze-vissza, nem is sokat. Az arcomba locsoltam a hideg vizet, és úgy éreztem, hogy máris jobb.

Elszégyelltem magam. Nem szabadott volna ilyen csúnyán berúgnom. Belenéztem a tükörbe. Arcom kipirult volt, szemeim még csillogtak az alkoholtól, de nem voltam olyan vészes. Legalábbis én így állapítottam meg. Éppen eléggé kitáncoltam magam. Már nem neveztem volna magam segg részegnek, csak… részegnek.

Ezen elröhögtem magam, és akaratlanul röhögtem tovább. Elbotorkáltam az ajtóig, és mielőtt eldőltem volna, mint egy darab szar, megkapaszkodtam a kilincsben. Nevetve nyitottam ki az ajtót, ahol Rob már várt rám. De mikor körbenéztem, sehol nem láttam. A szám sarka lekonyult. Úgy éreztem magam, mint egy ötéves. Csak úgy, magamnak, megrántottam a vállam, és elindultam.

Volna, ha nem megyek neki valaki hátának. Idegesen megpöcköltem a vállát, mire az megfordult, és elnézett rám. Egy nagyon magam csávó volt, kigyúrt felsőtesttel. Nem volt ismerős.

- Miért állsz itt? Ha arrébb állnál, akkor mindenki elférne, bunkókám! – morogtam neki. Tudtam, hogy csak a piának tudhatom be a magabiztosságomat, így megfordultam és elsétáltam. Mekkora parasztok vannak!

A pult felé akartam menni, és rendelni még egy italt, de valaki megállított. Egy magas és helyes fiú volt, csábos mosollyal. Én is rámosolyogtam.

- Helló! – köszönt rám egy ismeretlen arc. Helyes volt, a szemei csillogtak. Egy nagyon feszülős póló volt rajta. Hirtelen öntött el a vágy, amit az alkoholnak tudtam be. Közelebb léptem hozzá, és a füléhez hajoltam.

- Táncoljunk! – megragadtam a karját és a parkettre húztam. Körülöttünk mindenütt párok táncoltak, egymásba borulva, és ideges lettem. Olyan régen voltam együtt pasival, hogy kezdett hiányozni az érzés. Ránéztem a fogásomra, és újból rámosolyogtam.

Olyan közel álltam hozzá, amilyen közel csak tudtam. Egész testemmel hozzásimultam és elkezdtem rázni a csípőm. Mindkét kezével megragadta azt, és ő is ringatta. Valamiért Rob jutott eszembe, de gyorsan kiráztam belőle. Ha le tudott rázni a mosdónál, akkor én is táncolhatok valakivel. Úgy vonaglottam a csávón, mintha ezer éve ismertem volna. Az sem érdekelt, hogy holnap semmire nem fogok emlékezni, még az arcára sem. Éreztem, hogy keze a fenekemre csúszik, és belemarkol. Hallottam, hogy állatiasan felmorog, és a fejemet is közelebb vonja magához. Felnéztem rá. Nyoma sem volt az előbbi kedves vonásainak, szó szerint állatias volt. Megijedtem, és megpróbáltam elhúzódni, de közelebb húzott magához.

- Jobb lesz ha én… - kezdtem bele, de közbevágott. Egyik kezét a tarkómhoz simította, onnan a gerincem mentén le, és megállapodott a fenekemen. Úgy éreztem nem tudok hova menni, sarokba szorított. Most, hogy jobban belegondoltam, szar ötlet volt így vonaglani egy ismeretlen pasin.

Ettől függetlenül, máshogy cselekedtem. Nem tudom, hogy a pia hatása miatt, vagy a józan eszem diktálta ezt, de mindkét kezemmel megtámaszkodtam a mellkasán. Arcunk gyorsan közelített a másikéhoz. Alig volt már köztünk pár centi, mikor egy kéz megragadta a karomat, és elrántott onnan. Egy nagyon erős mellkasnak csapódtam.

- Bocsi haver, de már foglalt. – egy magabiztos, mély hangot hallottam, és a hideg is kirázott tőle. Hatalmasat nyeltem, és felnéztem.

Ahogy sejtettem, Rob mérges arcával és szemeivel találtam szemben magam. Szorosabban húzott magához, és elhúzott a sráctól. Még láttam, hogy talál magának egy másik csajt, majd előre fordultam. Rob kicipelt a bárból, és odakint a két lábamra állított, magával szemben.

- Teljesen meg vagy húzatva, Stew? – dörrent rám.

Összerezzentem. Valami zavart, de minden olyan ferde volt. Éreztem, hogy dőlök, és két erős kéz kap el.  Lábaim kocsonyának bizonyultak. Próbáltam keresni egy fix pontot, de minden mozgott. Mint egy hangyaboly! Wow, Kris, fasza vagy!

Felröhögtem.

- Gyere, hazamegyünk. Seggrészeg vagy. – nem az én kedves Robom volt.  

Behunytam a szemem, és hagytam, hogy felemeljen. Vagyis azt hiszem felemelt, mert nem éreztem mást, csak, hogy a lábam a levegőt szeli. Repülök? Hallottam, hogy egy kocsiba beszállunk, majd bediktál egy címet. A fejem a vállára csuklott, és kinyitottam a szemem. Láttam Vancouver magas épületeit. Minden olyan fényes volt. Forgott velem a világ. A szám elé kaptam a kezem, nehogy kidobjam a taccsot.

- Ha hányni merészelsz, Kris, kidoblak a kocsiból! – nevetgélt Robert. Mérgesen akartam ránézni, de ő már nem engem nézett. Kinézett az ablakon. Olyan cukinak tűnt az esti fényben. Hogy ilyen gondoskodó.

Nem gondolkodtam, megint. Egyik kezemet combjára simítottam, mire rémülten rám nézett. Közelíteni kezdtem az arca felé, teljes magabiztossággal, miközben a száját néztem. De mielőtt elértem volna édes ajkait, lecsuklott a fejem, és halkan puffant az ölében.

Éreztem a húzó örvényt és nem tiltakoztam.

-         Rob –

Azt hittem leáll a szívem, mikor Kris pici ujjai a combomat simították végig. Ha azt hittem ez a halál, tévedtem. Mikor közelített felém úgy éreztem a mennyben vagyok. De végül szegénynek lecsuklott a feje és elaludt. Ha nem én lettem volna, tuti röhögő görcsöt kapok, így viszont… Csak sajnálni tudtam magam. Csak én lehet ilyen béna, hogy nem csókol meg egy tündér.

A szállodához érve kifizettem a taxist, és kiemeltem Kris könnyű testét a kocsiból. Természetesen megbámultak minket, de nem zavart. Elkértem a kulcsait, amit persze nem adtak ki. Nem tudtam mit tehetnék, de egy gondolat ott motoszkált a fejemben. Amit azonnal elvetettem.

- Pattinson haver! – tudtam, hogy Kellan lehet az, és hálát adtam az égnek, hogy nem Ash vagy Nik az. Felé fordultam Krissel a kezemben, mire kaján vigyor jelent meg a képén. – Így akarod…?

Azt hittem leütöm, de sajnos mindkét kezem foglalt volt. Majd reggel. Most az a legfontosabb, hogy Őt lefektessem rendesen, és kipihenje magát. Odafordultam a recepcióshoz, és elkértem a saját kulcsaimat.

- Segítenél, Kellan? – kérdeztem végül. Ő csak bólintott és elvette a kulcsot. Beszálltunk a liftbe. Nem tudtam egész a szobámig vezető úton mást nézni, csak a kezemben alvó lányt. Olyan édesen szuszogott, és olyan aranyosan szorította az ingemet. Biztos azt hitte takaró. Aludtam már vele együtt, de azóta nemigen volt rá alkalmunk. Most mégsem örültem neki.

A szobámhoz érve Kell kinyitotta az ajtót, és beengedett minket. Egyenesen a szobámba mentem, ahol lefektettem őt. Óvatosan húztam le róla a nadrágját, gondosan ügyelve, hogy ne nézzek rá. Nem tudtam mit fogok mondani neki reggel. Keserű ízt éreztem a számban, mikor a felsőjét is lehúztam, és óvatosan betakartam. Szerettem volna minden nap ezt csinálni vele, természetes módon. Nem pedig, mint a… barátja.

Az ajtóban visszanéztem rá, így a fénycsík pont Kris csodálatos arcára esett. Mosolyogva néztem a békésen szunyáló lányt. Takarómat magához húzta, lábait a takaró köré csavarta, így azokat semmi nem fedte. Formás feneke szintén kilógott a takaró alól, ami csak úgy vonzotta a szemem. Hihetetlen, hogy az én szobámban alszik ez a csodás lény, mégsem lehet az enyém.

- Haver, figyu van még söröd? – kérdezte majdnem kiabálva Kellan. Óvatosan csuktam be az ajtót, és fordultam Kellan felé, immár mérges arccal.

- Majdnem felébresztetted Krist! Hallgass már el! – dörrentem rá. Becsukta a hűtő ajtaját, majd megpróbált úgy tenni, mintha nagyon komoly lenne, persze két másodperc után feladta és elröhögte magát. Levetődött a kanapéra és keresztbe fonta a lábait.

- Miért nem hazudtad azt az elején, hogy együtt vagytok? Akkor most ölelhetnéd és mellette lehetnél. Nem ezt akartad? – kérdezte tőlem, meglepően komoly hangnemben. Tehetetlenül leültem mellé és tanácstalanul ránéztem.

Azt hiszi nem fordult meg a fejemben? Azt hiszi nem szerettem volna így kezdeni? Úgy, hogy „helló, a pasid vagyok”? Ezt ő sem hiheti. Minden vágyam az lett volna, hogy ezt hazudhassam és velem legyen. De nem… Bármennyire is taplónak tartanak az emberek, ő mást érdemelt. Egy angyal, akit nem szabad megbántani. Így tekintettem rá már akkor is. Sebezhető, sérülékeny és törékeny. Soha nem bántottam volna! Főleg nem lelkileg.

És ezt neki is vázoltam, persze nem ilyen részletesen. Érzelgős baromnak tartana.

- Kris lelke mindennél fontosabb nekem. Még a saját önzőségemnél is. – mosolyogtam a szemébe. Legjobb barátom vállba veregetett és elismerően rám mosolygott. Megnézte az óráját, majd sajnálkozva távozott.

Hajnali négy volt mire elkészültem és bemászhattam Kris mellé az ágyba. Csak az járt a fejemben, hogy reggel hogyan fogom elmagyarázni neki a dolgot, és a forgatás. Újból a rétes jeleneteket vesszük fel, ami nehezebb lesz, mint gondolnám. Elfordítottam a fejem. Kris arca velem egy magasságban volt. Mélyeket lélegzett, néha elnyíltak csodálatos ajkai. Mosolyogtam, bár tudtam, nem látja. Magamra húztam a másik takarót, és behunytam a szemem.

Hetek óta nem aludtam ilyen jól.